Magas Tátra

2004. november 19.

Éppen nagycsoportos óvodás voltam 1961-ben, amikor édesanyám először vitt el a Tátrába. Nagykamaszként 1974-ben gimnazistatársaimmal és azóta télen-nyáron megszámlálhatatlanul sok alkalommal jártam ott. Itt tanultam síelni, Zdiar és Tarajka. A szánkópálya egyetemista életem alapelemei közé tartozott. Az a Magas Tátra életem része. Volt. Úgy érzem megcsaltak, elhagytak. Valamit kitéptek belőlem. Tavaly, karácsony előtt kisebbik fiam éppen nagycsoportos óvodás volt. Először vittem akkor 8 éves nagyobbik fiammal együtt megismertetni "Apa Szerelmét". 2004. november 20-án együtt néztük a Híradót. Nagyobbik fiam késő esti magányában sokáig zokogott. 2004. december 19-én, éppen 1 hónappal a tragédia után - késő délután érkeztünk Poprád felől a jól ismert hosszú egyenesben Smokovecre. Bár sok képet néztünk az Interneten, de nem értettük. Hol vagyunk? Vártuk a hosszú fasort Dolny Smokovec felett. A döbbenet leírhatalan. A táj ismeretlen. A kocsi csak gurul az úton, végül is megérkezünk Novy Smokovecre. Apartman Smokovec, tavaly is itt laktunk. Kinézünk az erkélyről és várjuk a tavalyi látványt. A sűrű, komor, fennséges rengeteget. A fenyőket, amiknek egészen varázslatos hangulata van. És itt a döbbenet. Fordulok körbe és az alkonyi fényben kezemben kattog a gép. A gépnek nem fáj amit lát. Ezt látta:

Szánkózunk, kiránduluk, fényképezünk... és emlékezünk. Már a fiaim is.
Kommentár majd később, ahogy felocsúdunk. Most érjétek be ennyivel.

(a képek 1000x750 pixel felbontásúak, 180-240kbyte méretűek - Explorerben F11 javasolt)

(az igazi megoldás persze teljes képernyős üzemmódban, zenei aláfestéssel nézegetni a képeket!)
Tehát kapcsold be a hangszórókat, dőlj hátra kényelmesen és katt a teljes képernyős változatra!

ablak bezárása: Alt+F4

másik ablakra váltás: Alt+Tab

böngészőben vissza: egér jobb gomb...