2005. július 6.

TÚRÁK 2005-BEN
 

Ezek után ? ? ?

Valamit mégis tekerni kell!

Frank Antal barátom sietve hozza az általa készített Hand-Cycle-t


(kézi hajtányt, de így senki sem nevezi)
Megérkezett!
Eleinte furcsa, hogy "nyugton" van a lábam és mégis haladok
... és nem is lassan!


Hiába, "Szélvész" az "Szélvész"
Nagyon megy a gép


csak ne lenne május 29-én melegrekord


34,4 fok
Fiaim is megnyugodtak.


Tudunk menni együtt "bicajozni"


Ne adj' Isten, hogy szükség legyen rá!

De ha mégis úgy hozza sors - Kerékpáros és Gyalogos túrázó barátaim, a képeken látható "Járgány" kölcsönözhető! (Hívd Antit!) Nem szokás használni átmeneti mozgáskorlátozottság esetén, mert egyrészt a lábadozó sérült nem akar ilyenbe beleülni, másrészt sokkal drágább, mint egy jó kerékpár és néhány heti használatra nem érdemes megvenni. (TB támogatást csak a tartósan mozgássérültek kaphatnak.)





         Hogy is történt... Ha Pünkösd, akkor "PRIVI" gyalogos túra magashegységben. Már hosszú évek óta. Tehát most, 2005-ben is. Pénteken késő délután indultunk autóval kedvenc hegyünk felé. Vár a Magas Tátra! Csak az idő legyen jó! Kevesen biztattak és sokan riogattak a rossznak igérkező idővel. Szerencsére a forgalom kicsi, a Corolla pedig suhan. Alig több, mint 3 óra múlva Nova Lesnán vagyunk. Knizkáék rendkívül szivélyesen fogadnak. (Ebben a faluban minden második család Knizka.:-))) ) A nyelvi nehézségek ellenére (jól beszélnek szlovákul - ennyi) nagyon megörülnek, amikor emlékeztetem őket, hogy 1982 óta milyen sokszor szálltunk meg náluk. Már emlékeznek is rám. ("Karakterisztikus" fejem nem könnyű elfelejteni.) Szombaton jókor reggel - vagy mégsem - szóval rohanunk, hogy az első siklóval menjünk Tarajkára. Éppen, hogy sikerül, megvártak. (Pesten ez ritkán fordul elő, nem csak azért mert a körúton nem jár sikló. :-(( ) Ezzel kb. 2,5km-t, majd 1 órát és közel 300m szintet nyertünk. Optimistán retour jegyet vettem, hogy az utolsó siklót 19:00-kor úgyis biztosan elérjük. Ha átjutunk a kiszemelt hágón akkor azért, ha meg vissza kell fordulnunk akkor meg azért. Nem értük el. De ne vágjunk a dolgok elébe.

          És elindultunk. A képek önmagukért beszélnek. Tavaszi télbe érkezünk. Vagy inkább téli táj késő tavasszal. Megigéz a látvány. Nem tudok betelni vele, pedig az Alpokban láttam már hasonlót. A Téry-menedékház alatti tófal aljában egy hegyivezető a csoportjával felvetette a hágóvasakat. Követtük példájukat. Életünkben először volt rajtunk. Csúcs! Az eddigi botorkálás, csúszkálás helyett az egyre meredekebb havon vidáman baktatunk felfelé. Csak tüdő kérdése az egész. Senki sem fázik. Párom megitat egy szlovák fiút, aki egy kissé rosszul lett - alighanem túlhajtotta magát. Már csak percek kérdése, hogy elérjük a Téry-menedékházat. Be sem megyünk, robogunk tovább. El is kavarunk a mély hóban, az útnak, jelzésnek nyoma sincs. Erre ilyenkor csak a profik járnak. Meg mi. (Az Index Magas Tátra fórumán figyelmezettek, hogy induljuk korán a Téryből. hsz: 2910-2924) Az út június 15-ig lezárva, de ezt ilyenkor senki sem ellenőrzi. Biztos ami biztos, nem kérdeztük meg a menedékházban, hogy járható-e az "út", nehogy ne engedjenek át. Végül is Lud track-jét követtük (turistautak.hu-ról tölthető le), majd a Kis-Nyereg-hágó-völgyben átvágtunk a déli oldalra és onnan merdeken fel lépcsőtaposással a Vörös-torony-hágóra. Eleinte csak mi voltunk, - félelmetes volt, de nagyon jó!!! - aztán a nyomunkban több csoport is jött és a hágó teteje előtt mintegy 100m-rel utolértek és az igazi hegymászók átvették a lépcsőtaposás nem éppen pihentető munkáját. (Persze! A nyomunkban könnyű volt gyorsan jönni! :-)) ) A felső, árnyékos részen még mindig porhó volt. Lélegzetelállító volt visszanézni! A sikerélmény mindenek feletti, ugyanis már kétszer is jártunk erre, de átjutni most sikerült először. (Visszafordulni is tudni kell! :-)) )

Kis-Tarpataki-völgy
Közeledünk a Téry-menedékház alatti tófalhoz

Valószínűtlen fények és ózon szag

Vajon mennyi lehetett az UV index?
Kemény taposás a hóban a Sárga-fal alatt

előadja Vacskamati két bottal+két hágóvassal, videós táskával és egy jókora hátizsákkal



(ennek az emelkedőnek a tetején lett rosszul a szlovák srác)
Szusszanásnyi pihenő a Sárga-falnál
Kis-nyereg-hágó-völgy
Jönnek a kollégák a Vörös-torony-hágóra

(video-felvételből)



Lélegzetelállító volt visszanézni!
A SIKER!

A Vörös-torony-hágón 2352m

Szélvész és Vacskamati

2005. május 14. 14:05
Vadász-lejtő-torony
Szlovák túratársak - akikkel végig kerülgettük egymást - itt éppen a Vadász-lejtő-torony és a Rabló-menedékhz között
Ez most egyszerűen csak LYUK

vagy

CSAPDA?



A háttérben jól látható, hogy milyen ártatlannak tűnik az út.

Családosok kis gyerekekkel is kirándultak erre felé.


         A hágóról lefelé "brutál" napsütésben (le is hámlottam rendesen - mármint a homlokom :-)) ) hosszúakat lépve vidáman robogunk lefelé. Reggel óta éppen, hogy egy kis csokit ettünk. Majd a "Rablóban". Nem bírjuk ki, leülünk egy napsütötte sziklára és jól bekajálunk. Kissé elnehezülve úgy döntünk, hogy rövidítünk. Le a Vadász-lejtő-torony alatt egyből a Nagy-tarpataki-völgybe, a Rabló-menedékházhot fel sem mentünk. Bár már kicsit fáradtan, de jó tempóban igyekszünk a vizes hóban, hosszan, határozottan lépdelve (olyan puhán fogott meg minden lépést a hó), amikor jobb lábam alatt egyszer csak eltűnik a talaj, illetve a hó. Pofáraesés a hóba és egy lendülettel ki is jött a lában a sziklák közül. Sokszor előfordult már mindenkivel, hogy lyukba lép. De ez most komoly, nem értem el a lyuk alját. A cipőm eleje megszorulhatott és lépésem teljes súlyával a sarkamra nehezedve csúsztam be. Próbáltam lábra állni, de a siker nem az igazi. Szigorúan csak sarokra terhelve, arra is csak max. negyed-harmad súlyomat. A többit a két túrabotom viszi. Meg egy nagyon kedves magyar kiránduló család (két 10 év körüli srácukkal) családfője. Amikor utolértek, hátizsákom azonnal átvették, és ahol az ösvény szélessége engedte, a vállára támaszkodva jöttem. A vége felé már egész jól jöttem a két bottal. Hosszas rábeszélésre sikerült tovább küldeni segítőnket - a közben előre igyekvő családtagjai után. Akkor még nem tudtam, hogy teljes keresztmetszetében elszakadt az Achilles-inam. 3,7km kb. 3 óra alatt, de saját lábon Tarajkáig. (Az utolsó sikló is csak alig több, mint egy órája ment el. Végül is egy "segítőkész" autós - úgyis arra jön felkiáltással - 200 koronáért lehozott Smokovecre, ahol az autónk már türelmetlenül várt ránk.) Azt hittem csak rándulás, de reggelre sem javult semmit, így hazajöttünk. Itt és így jártunk: a track. (a 20050514VTH a mi trackünk, a WP13 az ominózus lyuk, a többi tracket Lud rögzítette)

         "ER - Vészhelyzet, Magyarországon"

         A sürgősségi baleseti felvétel:
         Lelkiismeretes, emberséges, hihetetlenül igyekvő team - nagyon kelet balkáni állapotok között. Persze lehet, hogy az orvos csapatnak így a kihívás! Amerikai körülmények között könnyű dolgozni! Na, de itt! Az itt dolgozó orvosok, nővérek és az egész személyzet munkáját csak dícsérni tudom - különösem kezelőorvosom, Füle Istvánt. (Remélem a "stoppolás" is olyan szakszerű volt, mint a hozzáállása - majd néhány hónap (úgy 10-12) múlva már többet fogok tudni. A puding próbája az evés - ennek meg az Alpok 2006 kerékpártúra.)

         Azt mondják van aki sosem bír magával... én szercsére nem ilyen vagyok.
:-))

         GEOCACHING: Mivel Kulisz kolléga - a Geocaching Egyesület problémás ládákért felelős moderátora - megelőlegezte nekem a hiányzó megtalálásomat a sokak által kritizált dobogókői virtuális multi geoláda adoptálásának jogához, így hazafelé jövet a hiányzó megtaláláshoz levadásztuk a GCDono-t, ha már úgyis arra jártunk.


         A kiránduláshoz szerencse is kell (1 picit több jó lett volna)


         Na, de semmi siránkozás! Június 5-én vasárnap egy rövid túra keretében átalakítottam a sokak által kifogásolt dobogókői 3 pontos virtuális multiládát (GCDko) egy - véleményem szerint oda illő, igazi multiládává. (Kár, hogy a virtuálisból lett hagyományos láda nem újnak számít, pedig aki először írt logbookba, méltán érezhette magát első megtalálónak. Az is kár, hogy közel 2 hónap alatt mindössze ketten keresték, de legalább sikerrel. Persze tudom én, hogy aki már járt ott - főleg a rutinos öreg rókák - az nem megy vissza, hisz nem ad újabb pontot, hiába egyenértékű egy új megtalálással. Lehet, hogy ezt a GC fórumon jelezni kellene?)


         Nekiláttam a bicajos edzéseknek (szóval tanulok bicajozni). A járásom ugyan még nem hasonlít egy túrázóéhoz, de a biciklizés határozottan jót tesz. Terveim szerint szeptemberben a középiskola új elsőseinek (akarom mondani kilencedikeseinek brrr. de rondán hangzik), szeretném megtartani az "Újoncok Beavatása" nevű túrát. (Reményeim szerint el tudom kezdeni az ALPOK 2006 túra résztvevőinek kiválogatását. Van aki erre azt mondta, hogy nem vagyok egészen normális, nem, baj, de legalább egészséges!)