Az én kerékpárom "véletlenül" lett EZ. Az egykori "Vörös" Csepel hosszúvázas Maraton nevű félverseny/országúti modelljét 93-ban, használtan, olcsó ára miatt vettem meg. Az eredeti tízsebességes gép a sok ezer ( a mai napig kb 50 000) kilométer tapasztalata alapján alaposan átalakult. Természetesen a mai napig sem vagyok megelégedve vele. Mindig alakítok rajta valamit - néha persze nem az előnyére, annak ellenére, hogy a funkciója a mai napig nem változott. (Mindennapi munkábajárás, közlekedés, "rövid" egynapos és hosszútávú túrázás.)

Átalakításaim zömét Dr. Nagy Sándor Bicajos könyve és a szintén tőle származó Kerékpárosok könyve alapján végeztem. Kezdettől fogva a legnagyobb kényelmet nyújtó kormányszivaccsal közlekedek - no meg egy NDK mechanikus sebességmérővel (ami majdnem egy évet kibírt). Kezdő kerékpárosként (akkor voltam 37 éves) a 42/22 fogszámú áttétellel még a városi felüljárókat is meredeknek éreztem. Első csere ezért a racsnit érintette. (14-32-es hatosra.) A gyárilag szerelt Sachs-Huret országúti hátsó váltó természetesen nem volt képes végigváltani ezt a széles tartományt. Az új beszerzés a montikról ismert Shimano 100GS. Így már a Pest környéki dombokon, sőt a Pilis szerpentinjein is vidáman kerekeztem. (Az igazsághoz persze az is hozzátartozik, hogy egy kicsit kezdtem belejönni a bicajozásba.) Dobogókõn már úgy gondoltam, hogy talán külföldre is el lehet menni ezzel a kerékpárral. Nagy Sándor útmutatása alapján 28-38-48 fogszámú Biopace hajtóművet szereltem fel. A gyári csomagtartóra, hátra háromrekeszes táska, előre térképtartós kormánytáska került. Kékestető, csomagostól már némi büszkeséggel töltött el. (Nem kellett a tejes áttétel tartományt kihasználni. Ezen a túrán már lassan megtanultam sebességet váltani.) Az első, 93-as alpesi túrán kiderültek a járgányom alapvető gyenge pontjai.

1. A bicajra nem szabad annyi csomagot rakni, hogy eldőlése esetén csak daruval lehessen felállítani.
2. A krómozott acélfelni lehet, hogy nagyon szép, de szakadó esőben csak a lábfékben lehet bízni (ti. a cipő talpát jó erősen az aszfaltra kell nyomni).
3. A lemezből, peremezéssel készült kerékagyat az "edzett pesti túrázó" elöl 28, hátul 32 áttétellel egyszerűen széttekerte. (A racsni oldal néhány miliméterrel előbbre járt mint a másik. Út közben nem értettem miért törnek sorozatban a küllőim.)

Két év belföldi túrázás után a GÉP átépítve (alufelnik, új, jó formájú fékkarok, száműzött lemez kerékagyak - ugyanis sikerült még kettőt széttekerni mire rájöttem mi az oka); újabb alpesi túra. A gyárilag szerelt favorit fék a 10-20km hosszú 12%-os lejtőkön reménytelenül gyengének bizonyult. (Számolj csak utána mekkora szinteket zuhantunk!)

Az eddigi öt alpesi túra, a sok-sok belföldi túra és a mindennapi közlekedés tapasztalatai alapján a jelenlegi "Csepel" kerékpárom egy kicsit nehézre sikerült, de fő jellemzõiben már megfelelő.

• Csepel váz, eredeti keskeny kormány szivacsburkolattal
• eredeti krómozott sárvédők és csomagtartó
• alufelnik - hátul duplafalú
• STX első-hátsó kerékagyak
• STX racsni és hajtómű (ez rendkívül széles áttételt ad)
  elöl: 42-32-22, hátul: 11-28 !
• STX első, hátsó váltó
• Exage 300 fékek, Exage 500 fékkarok
• a hátsó csomagtartón - ne tessék nevetni - kosár
  (ugyanis ebbe lehet a legváltozatosabban pakolni)
• hátul, oldalt kb. 2x14 l-es műanyag dobozok
  (esőben jó közelítéssel vízálló)
• kormányvégbe szerelt visszapillantó tükör

---

Dr. Nagy Sándor: Bicajos könyv

Dr. Nagy Sándor: Kerékpárosok könyve
(Bicajos könyv II.)

Dr. Nagy Sándor: Új! Bicajos könyv