A kerékpáros szakosztály története

Egyszer - valamikor még a pattintott kőkorszakban - volt, hogy egy szakállas ősember - egyesek szerint a fizikatanárok őse - kirándulni vágyott. Hosszú heteken, hónapokon át törte a fejét hogyan juthatna gyorsan, könnyűszerrel távoli tájakra. És akkor elkészítette a kerékpárt. (A "MŰ" és alkotója az előző oldalon látható.) A kerékpározás akkoriban igen nehéz vállalkozás volt, ugyanis könnyebb volt otthon hagyni, mint menni vele. Az utazás vágya azóta talán még erősebb lett és a mérnökök, fizikusok sok új elemmel gazdagították ezen népszerű járművet. A kerékpárt hajlított kormánnyal és klipsszel látták el, a kerekeket a kisebb gördülési ellenállás miatt vékonyabbra cserélték, sőt patkóféket is tettek rá, az emelkedők könnyebb leküzdése érdekében első és hátsó sebességváltót szereltek fel, és ha az emelkedőn felfelé netán valaki megszomjazna, a kulacsok sem hiányozhatnak. Az eredmény - mely híven tükrözi mind korunk technikai színvonalát, mind alkotójának leleményességét - itt látható.

Co.SzS.

A képet látva nem csodálkozhatunk azon, hogy a biciklisták igen optimista emberek. Velünk is így fordulhatott elő, hogy minden év tavaszán felkerekedtünk és nekivágtunk a hegyeknek. Ma már a szakosztály tagjai sok száz (van aki sok ezer) túrakilométert tudhatnak maguk mögött. Bár van aki az első túráin többet tolta a bicajt, mint ült rajta. Ha úgy érzed, Te is ilyen optimista vagy és szereted a természetet, a jó levegőn való rendszeres, intenzív mozgást, a jó hangulatú kirándulásokat, akkor köztünk a helyed. Új tájakat, városokat ismerhetsz meg, az ismert helyeket egészen más nézőpontból láthatod.

Túráink mottója - Benedek István nyomán:

                                 " A járt utat a járatlanért mindig hagyd el! "